Lelki terror az iskolában

Mit tehet a szülő, ha megtudja, hogy gyermekét bántják az iskolában?
Mik az iskolai zaklatás jelei?

Ehhez szeretnék néhány jól bevált tanácsot adni.

Sajnos manapság gyakori probléma, hogy a gyerek zaklatják egymást az iskolában. Akár verbális, akár testi bántalmazásról legyen szó, a lelki sérülések nagyon mélyek lehetnek. Érdemes mind a bántalmazó, mind a bántalmazottnál megvizsgálni a hátteret, milyen korábbi történések vagy viselkedésminták indokolják, hogy okozóként vagy elszenvedőként belekerülnek egy ilyen szituációba. A pszichológia az egyik legkézenfekvőbb lehetőség a vizsgálódásra, azonban az asztrológia, egész pontosan az asztrológiai pszichológia is segíthet ezekben az esetekben. Ugyanis a tudatalattiban gyökerező motivációk a születési időpont alapján sokkal gyorsabban elérhetőek a Huber-módszer segítségével, mint a hosszadalmasabb (esetleg többszöri) pszichológiai konzultáció által. 

Azonban mielőtt szakemberhez fordulunk, mindeképp érdemes az alábbi tanácsokat gyors segítségként megfogadni.

Még akkor is, ha gyermeke nem beszél róla, bizonyos jelekből következtethetünk, valami nem stimmel az iskolában.

Például:

- Ha gyermekünk reggelente gyakran különböző – valós vagy kitalált- tünetekre panaszkodik, mint hasfájás, torokfájás, hányinger stb.

- Gyermekünknek gyakran vannak rémálmai.

- Gyermekünk iskolai felszerléseit megrongálva hozza haza.

- Gyermekünk nagyon visszahúzódó lesz, nem akar az iskolai dolgokról mesélni.

Természetesen más jelek is utalhatnak zaklatásra, vagy nem biztos, hogy a fenti jelek megjelenésekor egyből a legrosszabbra kell gondolnunk. Minden gyermeknél másképp jön ki a feszültség, de mindenképp figyeljünk oda gyermekünk jelzéseire. Viszont a molesztálás egyértelmű jele, ha gyermekünk fél iskolába menni.

www.noivilag.hu

Ha a gyanú beigazolódik és gyermekünket valóban zaklatják társai az iskolában, akkor mindenképp közbe kell lépnünk. Nem csak az iskolának való jelentésre gondolok, hanem gyermekünk lelkivilágát is helyre kell állítanunk.

Az első és legfontosabb, hogy éreztessük gyermekünkkel, hogy ott vagyunk neki, ránk számíthat. Legyünk megértőek, mert a bántalmazott gyerekek általában szégyellik magukat a zaklatás miatt. Ha elegendő figyelmet fordítunk rájuk és problémájukra, azzal már sokat segíthetünk nekik abban, hogy egyáltalán merjenek beszélni a történtekről. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne beszéljük túl gyakran erről a témáról. Mivel az iskolában egész nap ki vannak szolgáltatva ennek a helyzetnek, segítsünk nekik, hogy otthon teljes mértékig biztonságban érezhessék magukat.

Mindenképp vonjuk be az iskolát is a megoldáskeresésbe! Keressük fel az osztályfőnököt, vagy gyermekünk kedvenc tanárát, vagy az iskola vezetőségét, lehetőleg közvetlenül az igazgatót, és meséljük el, mit tapasztaltunk, mit mesélt otthon gyermekünk.

Soha ne vegyük fel a kapcsolatot egyből magával a tettessel vagy a szüleivel!

Feltétlenül az iskolán keresztül intézkedjünk a további problémák elkerülése érdekében. Ha kell, többször is jelentsük a zaklatást, avassuk be az iskolaorvost vagy az iskolapszichológust.

Gyakran maguk a tanárok sem tudnak róla, hogy tanítványukat zaklatják. Ugyanis a bántalmazás legtöbbször titokban, nagyon elrejtve történik; legtöbbször a szünetekben, vagy az iskolába jövet-menet, és igen ritkán fordul elő a tanórákon. Azonban ha a tanár(ok)nak tudomására jut a bántalmazás, kötelességük megfelelően eljárni az ügyben.

Sajnos olyan esetet is hallottam, mikor a panasz a tanároknál és a bántalmazó szüleinél is süket fülekre talált. Ilyenkor ne adjuk fel, hanem forduljunk a felettes szervekhez, vagy kérjük szakorvos segítségét, akinek hatalmában áll igazolni a konkrét testi vagy lelki sérüléseket.

A legtöbb gyermek visszahúzódik, elbújik, amikor kicsúfolják, elveszik a dolgait vagy bántalmazzák. Általában nem tiltakoznak, némán tűrik, ezzel megkönnyítve a támadó dolgát...

Biztassuk gyermekünket, hogy próbáljon segítséget kérni, mikor megkezdődik a zaklatás. Akár az osztálytársak köréből (akiket esetleg ugyanúgy ki szoktak cikizni, molesztálni). Sok lúd disznót győz alapon, a bántalmazott gyerekekre már fele annyira sem hatnak a sérelmek, ha érzik, hogy valaki az ő pártjukon áll.

Gyakoroljunk be (akár szerepjáték keretében) néhány frappáns mondatot gyermekünkkel a gúnyolódó szavak ellen. A higgadt és leszerelő válaszok összezavarják a támadót és általában hamar abbamaradnak a zaklatások.

Ha gyermekünk az elején túl félénk visszaszólni, akkor tanácsoljuk neki, hogy legalább nézzen a csúfolódók szemébe, mert ez mindenképp tartást és erőt sugároz - még egy ilyen negatív helyzetben is.

Érdemes azt is tudni, hogy a zaklatók között legtöbbször van egy „falkavezér”. A többi zaklató nagyrészt csak a vezért követi és nincs bátorságuk nemet mondani neki. Ezért feltétlenül tanácsoljuk gyermekünknek, hogy az együtt kitalált, begyakorolt válaszokat mindig címezze a vezérnek. Például: „Palkó, muszáj a csalódottságodat mindig másokon kitölteni?!”, „Palkó, egyedül biztos nem lenne ekkora a szád!” Ezek a mondatok elbizonytalanítják a vezért és ekkor követői is hamar maguktól feloszlanak.

Ez a cikk megjelent még:

www.noivilag.hu-n