Az év legsötétebb napja köszönt ránk szerdán, mely mégis a Fény Ünnepét hozza el szívünkbe. A téli napforduló az év legrövidebb nappalát és leghosszabb éjszakáját jelenti, melyet őseink különböző rituálékkal ünnepeltek. Érdemes hát nekünk is ezen a napon befelé fordulni, átértékelni (retrográd Merkúr) a múltbei eseményeket és felkészülni az irányváltásra.
Sajnos a világban történő események is jelenleg a sötétség fölényét éreztetik, azonban a szerdai nap bizonyos értelemben véve egy fordulópont. Egy lehetőség arra, hogy a természet és a világegyetem által kínált eseményt kihasználjuk, hogy sorsunk új irányt tudjon venni: egyéni, de talán most még fontosabb, hogy társadalmi szinten is.
Az ősi népek különböző rituálékkal és felajánlásokkal köszöntötték a Napot, mikor az az év legrövidebb napján lenyugodott; azért, hogy biztosítsák, hogy másnap is visszatér a fény. A napforduló minden évben emlékeztet bennünket a folyamatos változásra és az állandó megújulásra, melyet a természet rendje is mindig követ.
Hozzuk hát vissza mi magunk a világosságot a világba! Mindannyiunk, aki fényt tud gyújtani a fizikailag legsötétebb napon (is) a lelkében, tegye meg, mert elérkezett rá az idő!
Ha bizonytalankodunk, ha a negatív érzéseket és a megváltoztathatatlant (múltat) tápláljuk, akkor egy helyben toporgunk, nem a jövő megalapozásán munkálkodunk. Nem maradt több időnk habozni, hogy melyik oldalra állunk, vagy van-e értelme ennek az egésznek, érdemes-e harcolni bármiért vagy bármi ellen. A lényeg, hogy felvállaljuk szerepünket az Egységben, ne engedjünk bennünk váltakozó érzelmi szélsőségeinknek és ítélkezés, mások vagy mások véleményének megítélése nélkül, belső hangunk szerint cselekedjünk.
Mindannyian, akik HISZÜNK, éltessük a fényt és a reményt, hogy a sötét órák után végül a jó győzedelmeskedik! Minden pici "lélek-lámpás", ami pislákol, az Univerzumban végül összeadódik és felül tud kerekedni minden rosszon. Nem arról van szó, hogy a rossznak teljesen el kell tűnnie. Jó nem létezik rossz nélkül, de a rossz sem létezik jó nélkül. Egymást kiegészítik, és az kerül túlsúlyba egyéni és kollektív sorsunkban is, amelyiknek MI nagyobb teret ENGEDÜNK.
Ezért kérlek Titeket, kedves Olvasók, csak egy pillanat erejéig kívánjátok most, hogy a lámpás sok-sok helyen kigyulladjon és "ugyanúgy fent, mint lent" egymásra találjanak, erejük egyesülhessen a jó ügy érdekében.
Kívánok Nektek minden jót a Fény Ünnep szellemiségében!
Sebestyén Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése