Pénteken majdnem 4 órán keresztül eltűnik a szemünk elől a Hold fénye. Mivel képletesen megszűnik az utolsó fényforrásunk is, megjelenik a teljes sötétség és közben megnyílik egy kozmikus portál - lehetőség egy magasabb tudatossági szint eléréséhez. Így csakis eddigi munkánkra, tapasztalatainkra és megerősödött intuíciónkra hagyatkozhatunk a következő lépésünket illetően.
Kép forrása: www.zerochan.net/1787389
Kép forrása: www.zerochan.net/1787389
Korábban is igyekeztem kihangsúlyozni, hogy a fogyatkozások mindig fölöttébb nagy hatással vannak lelki életünkre. És mivel a pénteki holdfogyatkozás szokatlanul hosszú lesz, hatása természetesen meghatványozódik.
A Telihold (vagyis a Nap és a Hold szembenállása) két igen érzékeny ponttal is találkozik az égen: a Marssal és a leszálló holdcsomóponttal. Mivel a fogyatkozás a Vízöntőben jön létre, így mindenképp ezen jeggyel kapcsolatos témákkal lesz dolgunk, mint például kapcsolatok, közösség, szabadság, újítások. A leszálló holdcsomó a karmikus kiegyenlítődésre utal, amit semmiképp sem kerülhetünk el, mert a Telihold előtérbe fogja hozni életünk azon részét, ahol a számlánk még kiegyenlítetlen - akár pozitív, akár negatív értelemben. Az Univerzum nem ítélkezik, nem akar nekünk se rosszat, se jót; csupán azt biztosítja, hogy minden tettünknek meglegyen a következménye.
A Mars pedig Földünkhöz rendkívül közel - szintén a Vízöntő jegyében - jár a fogyatkozás idején, ráadásul hátráló mozgásban, ami rendesen felkorbácsolhatja a kedélyeket. Túlzott önérvényesítés, feszültség, viták, aggresszió lehet ennek a negatív vonulata, azonban jótékony hatása az lehet, hogy az átértékelés és a kőkemény szellemi munka által tényleges változásokat tudunk majd életre hívni a fogyatkozás és a retrográd időszak után.
Az Ororszlánban álló Nap és a Vízöntőben álló Hold is a kapcsolatokra utal, melyek jelen vannak életünkben. Azonban ezeken belül is leginkább önmagunkkal és Egónkkal való viszonyunkról fog lehullani a lepel.
S mindehhez csatlakozik a Vízöntő ura, az Uránusz is, és gondoskodik még némi kiszámíthatatlanságról... De másik oldalról nézve ez fogja nekünk garantálni, hogy új szemszögből láthassuk dolgainkat és új megoldást találhassunk problémánkra. Ebben a tegnap retrográdba fordult Merkúr is segít nekünk😉
Ha a Chiron erejét felhasználva, bátorsággal a gyógyítás útjára merjük terelni ezeket a gigászi energiákat, akkor a Mars által fel fogjuk tudni szabadítani a belső harcost, aki végre át tud törni még az Egó táplálta illúziókon is...
A kérdés az, hogy valóban szívből élünk-e, vagy csak a ránk rótt szerepet játsszuk, tudjuk/ merjük játszani? Vajon hűek tudunk maradni saját magunkhoz, még akkor is, ha az Egó visszaszorításának rögös útján kell járnunk? Képesek vagyunk felszabadítani magunkat az Egó rabságából, hogy egy magasabb (közös, emberiség javára váló) célt szolgálhassunk?
A Mars pedig Földünkhöz rendkívül közel - szintén a Vízöntő jegyében - jár a fogyatkozás idején, ráadásul hátráló mozgásban, ami rendesen felkorbácsolhatja a kedélyeket. Túlzott önérvényesítés, feszültség, viták, aggresszió lehet ennek a negatív vonulata, azonban jótékony hatása az lehet, hogy az átértékelés és a kőkemény szellemi munka által tényleges változásokat tudunk majd életre hívni a fogyatkozás és a retrográd időszak után.
Az Ororszlánban álló Nap és a Vízöntőben álló Hold is a kapcsolatokra utal, melyek jelen vannak életünkben. Azonban ezeken belül is leginkább önmagunkkal és Egónkkal való viszonyunkról fog lehullani a lepel.
S mindehhez csatlakozik a Vízöntő ura, az Uránusz is, és gondoskodik még némi kiszámíthatatlanságról... De másik oldalról nézve ez fogja nekünk garantálni, hogy új szemszögből láthassuk dolgainkat és új megoldást találhassunk problémánkra. Ebben a tegnap retrográdba fordult Merkúr is segít nekünk😉
Ha a Chiron erejét felhasználva, bátorsággal a gyógyítás útjára merjük terelni ezeket a gigászi energiákat, akkor a Mars által fel fogjuk tudni szabadítani a belső harcost, aki végre át tud törni még az Egó táplálta illúziókon is...
A kérdés az, hogy valóban szívből élünk-e, vagy csak a ránk rótt szerepet játsszuk, tudjuk/ merjük játszani? Vajon hűek tudunk maradni saját magunkhoz, még akkor is, ha az Egó visszaszorításának rögös útján kell járnunk? Képesek vagyunk felszabadítani magunkat az Egó rabságából, hogy egy magasabb (közös, emberiség javára váló) célt szolgálhassunk?
Most merni kell megmutatni a világnak igazi arcunkat (önvalónkat). Ez viszont egy igazán felelősségteljes feladat. Hiszen vállalnunk kell, hogy nem mindenki fog minket "szőröstül-bőröstül" elfogadni.... és ez az, amit Egóval kell megtapasztalnunk és végül (az Egón) túltenni magunkat ebben a témában. Mert tulajdonképpen csak így ismerhetjük fel, hogy mindannyian különlegesek vagyunk és mindenkinek van egy egyéni feladata, mely hozzátesz a közöshöz (, ami sokkal nagyobb és felsőbb rendűbb az egyénnél). Megtanulni túllépni önös (egós) határainkon, hogy egy magasabb szinten szolgálhassunk - ez az igazi művészet, amit az előttünk álló napok kínálnak nekünk!
Jöjjön hát, aminek jönnie kell, és kívánok Nektek nyugalmas & szép holdfogyatkozásos-teliholdas hétvégét!🌕
Szeretettel:
Sebestyén Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése